0 Comments

132. A NEK kegyelmei

„Mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek? …. a hit is, ha tettek nem származnak belőle, magában holt dolog.” (Jak 2,14-18)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

            A mai Statio orbis szentmisével, mely arra volt hivatott, hogy Isten áldását kérje az egész világra és amelyet maga Ferenc pápa pontikfikált, lezárult az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus – legalábbis a szervezési, a fizikai, a látható része.

De most kezdődik el a annak a rengeteg kegyelemnek a feldolgozása, ami ezen a héten kiáradt Magyarországra, az emberi szívekbe, a hívek millióira és a nem hívőkre is.

A szentatya is utalt rá, hogy ne a lezárást lássuk, hanem az indulást. Zárszó helyett indítószót kaptunk: tegyük meg az igazságot, éljük hitünkbet szabadon és bátran, éljünk Krisztusban, hogy, miként a mai kollekta könyérgésben is imádkoztuk: „Urunk, mindenség teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk és engedd megéreznünk irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked.”

Mivel gyarló, esendő emberek vagyunk, megosztottak (a lélek kész, de a test erőtlen – vö. Mt 26,41), ezért a lelkesítő, érzelmi eufória mellett idő kell, és főleg szándék, akarat arra, hogy mindezek a kegyelmek bennünk aktiválódjanak a magunk és mások üdvösségéért. Mert, ahogy a hit tettek nélkül holt dolog, úgy a kegyelmek sem tudnak elegendő mértékben nekünk segíteni, ha nem fogadjuk be, ha nem akarjuk, ha elutasítjuk, ha nem élünk vele.

Ha nem élünk Isten kegyelmével, mi magunk sem fogunk élni – csak vegetálni, létezni, de nem fogunk tudni éltes életet élni sem itt a földen, pláne nem a másvilágon. Ezért óriási lehetőség és esemény volt számunkra a NEK hete – de most kezdődik mindezek feldolgozása, a napi szintre váltása. Nem könnyű feledat ez, mert nagy a kísértés, hogy a hétköznapok terhei rápakolódnak majd a mennyei öröm és boldogság érzéseire és elnyomják, eltakarják őket.

NE HAGYJUK! Hallgassuk vissza esténként az előadásokat, nézzünk bele a liturgiákba, a szentmisékbe, a tanúságtételekbe, a közös imákba, a Forráspont eseményébe, a Családi nap programjába, a körmenetbe és a mai szentmisébe is! Hallgassuk meg a prédikációkat, elmélkedjük át őket közösségben – otthon a családban, a baráti, a hittanos, és a plébániai közösségekben is! Beszélgessünk sokat a kongresszuson szerzett lelki élményeinkről! Bátran foglaljunk rá időt, ne hagyjuk elúszni azt a lehetőséget, hogy kielemezzük a teljes hetet, fedezzük fel a misztériumok legbelső mélységeit.

Nagyon sokan és sokat dolgoztak azért, hogy Isten kegyelme minél hatékonyabban tudjon áttörni az anyagi világ akadályain, korlátain keresztül. Tudom, hogy sok nehézséggel találkozott szinte mindenki, fárasztó, és nehéz volt olykor – de gondoljunk bele! Hát nem megérte? Gondoljunk a szervezőkre, a Bíboros úrra, püspök atyákra, papokra, munkatársakra, akik legalább 4 éve rájuk tették az életüket a kegyelem kiáradására! Köszönjük meg nekik, mert nélkülük, az ő áldozatos munkájuk nélkül  mindezek a kegyelmek ilyen módon nem jutottak volna el hozzánk. De ilyen az egész életünk: Isten műve az embereken át valósul meg a mi számunkra hatékonyan.

A nehézségeket, a fáradságokat el fogjuk felejteni, de megmarad a színtiszta arany, a hit aranya, a drágakő, amiért érdemes mindent eladnunk, ami megér minden fáradságot, amihez képest minden értéktelen, azaz csak annyira értékes, amenyniben a legnagyobb kincsünk megtalálását, megszerzését és megőrzését szolgálja.

Itt az idő erre. Az is kegyelem, hogy felfedezzük a kegyelmet. Bontsuk ki szépen sorba Isten ajándékait, amit ezen a héten kaptunk, ahogy a karácsonyi csomagokat szoktuk, szépen egymás után, nem kapkodva, hanem úgy, hogy élvezzük minden egyes ajándék örömét és gyúljon a szívünk lángra az ajándékozó iránt. Az Istennek való hálaadás is nekünk lesz ajándék – ilyen a szeretet logikája: minél többet adunk, annál többet kapunk.

Jakab apostol buzdítását mi karitászosok, szinte hivatásszerűen, saját vállalásunkon keresztül valósítjuk meg. Tegyük meg Isten igazságát a szeretet cselekedeteiben, immáron a NEK, azon belül az Eucharisztia kegyelmeivel eltelve!

Hirdetések:

·         Szeptember 25. szombatra Karitász Lelkinapot szervezünk a Budapest-Rákospalota-MÁV-telepi Jézus Szíve plébániatemplomba. Neruda Károlya atya lát minket vendégül, aki a főegyházmegyénkben az értelmileg fogyatékosok referense, a Reménykör képviselője. A programot és a jelentkezési lapot a napokban kiküldjük a plébániákra a régióvezetőkön keresztül.

·         A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban szeptember 15-én szerdán 10.50 órakor kezdődik.

·         Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: https://www.mariaradio.hu/musor/4814/Tevekeny_Szeretet

·         Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook

·         A Szent Erzsébet Karitász Központ kérésére főtisztelendő Feldhoffer Antal plébános atya minden első hétfőn 15.30-kor karitász szentmisét mutat be a 1035 Budapest, III. ker. Kórház u. 37. szám alatti Szent József templomban. Miseszándék: élő és elhunyt karitászosokért. A következő alkalom szeptember 13-án lesz, a NEK után (ezért kivételesen a 2. hétfőn).

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/

Categories:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük