134. Szent Gellért 975.

„Felmutat égbe Szent Gellért keresztje, / ahhoz, ki küldte hozzánk, ki az Eszme, /

Apostolod volt, boldog magyar nemzet, / áldjuk a szentet.” (Magyar Bálint / Tinódi Lantos Sebestyén – 1549)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templom oltárába közel 20 éve került Szent Gellért püspök ereklyéje. A sarokcsontja, melyet laposra lejárt Pannónia földjén az evangéliumért. A gondviselés hozta hazánkba. A szentföldre indult és nálunk találta meg a neki szánt szent földet. Az ígéret földje lett számára az ifjú Magyarország. És mindez azért történt, hogy Isten terve megvalósuljon benne és általa.

Apostola lett hazánknak, nélküle nem valósult volna meg Isten terve úgy, ahogy megvalósult. Gellért igenje István király meghívására, hasonlatos volt Szűz Mária igenjére (lásd a 128. egypercest). Nem csak egy igenről volt szó Gellért püspök életében, mint ahogy Mária életében sem. Folyamatos igenünkre számít az Isten tőlünk is. A folyamatos igenek az állapotbeli kötelességeinkre, és az ezen felüli önkéntes vállalásainkra értendők.

Igent mondani arra, hogy emberek, Isten gyermekei vagyunk, elfogadni azt, hogy van Urunk, gondviselő Atyánk, elhinni azt, hogy Ő a megoldás életünkre. Azzal a tudattal és akarattal élni, hogy minden embertársunknak közös az Atyja, és Krisztusban mi testvérek vagyunk. Ő az, aki minket az igazság és a szeretet útjára igazít és abban meg akar tartani. Isten nem hagy magunkra minket sem a döntésünkben, sem abban, hogy helyt álljunk, hogy hűségesek maradjunk a jó döntésünkhöz mindhalálig. Kegyelmét, szentségeit és irgalmát adja nekünk itt a földi életben és várja, hogy célba érjünk Őhozzá. Ontja kegyelmeit az egyházban, a szentségekben, vár minket a gyóntatószékben, a szentáldozásban, a testvéri közösségben. Vár, ahogy Szent Gellért püspöktől is várta azt, hogy hagyja magában beteljesíteni Isten tervét, mindazt, amit megkezdett őbenne.

Mindezek egyszerre szolgálták Isten dicsőségét, benne Magyarország boldogulását, benne az azóta eltelt 975 év alatti megmaradásunkat és személyesen Gellért üdvösségét. Szent Gellért nélkül nem lennénk úgy ma itt magyarok, ahogy most vagyunk. Nem élnénk így itt a Kárpát-medencében, a mi szent földünkön, Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Árpád-házi Szent Erzsébet és a többi magyar szent nélkül sem. Ez a tény számunkra már önmagában is kötelezettséggel jár, mert az állapotbeli kötelezettségeink része jó magyarnak és jó katolikusnak lenni. Ez Isten terve mivelünk és mibennünk. Értünk és hazánkért, Mária országáért.

Nem kicsi ellenszélben várja tőlünk is az Úr, hogy tanúságot tegyünk Róla, az Igazságról, a Szeretetről. De nincs is más alternatívánk. Kik vagyunk mi, hogy ne folytatnánk eleink küzdelmét az életért, hazánkért, őseinkért? Ugyanazt várja tőlünk is Isten, mint Szent Gellérttől és a többi magyar szenttől. A keresztény ember élete nem öncélú, hanem küldetés, az üdvösségtörténet része. A folyamatos és teljes igenünket várja, amit életünkkel, tetteinkkel és szavainkkal igazolunk. Az, hogy mi fog történni velünk, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy ha követjük az Urat minden pillanatban, akkor az egyetlen igaz és az életre vezető úton maradunk. Adjuk át magunkat Neki az Ő Szentlelke irányítása alatt – legyen meg az Ő akarata velünk és bennünk!

Tegyünk meg a családunkban, környezetünkben, a gondviselés adta helyen, azaz az állapotbeli kötelességünkben mindent, ami tőlünk telik és ugyanígy önkéntes vállalásunkban, a karitász munkánk során is. Sosem félszívvel, hanem teljes önátadással. Az Úr is teljesen kiüresítette önmagát, ahogy Szent Gellért is. Nem kereste, de vállalta még a vértanúságot is Jézusért, az Egyházért, az Igazságért.

Az Úr azt kéri tőlünk is, hogy teljesen szabad akarattal válaszoljunk folyamatosan igennel az Ő hívására és így ránk illjen az evangélium szava: „Aki nékem szolgál, engem kövessen, / és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám.” (Jn 12,26) Istent szolgálni a legnagyobb megtiszteltetés, a legnagyobb kihívás, a legnagyobb öröm és az egyetlen út a boldogsághoz és az üdvösséghez.

Hirdetések:

·         Szeptember 25. szombatra Karitász Lelkinapot szervezünk a Budapest-Rákospalota-MÁV-telepi Jézus Szíve plébániatemplomba. Neruda Károlya atya lát minket vendégül, aki a főegyházmegyénkben az értelmileg fogyatékosok referense, a Reménykör képviselője. A programot és a jelentkezési lapot a napokban kiküldtük a plébániákra a régióvezetőkön keresztül. Hétfőig lehet jelentkezni.

·         A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban szeptember 29-én szerdán 10.50 órakor kezdődik.

·         Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: https://www.mariaradio.hu/musor/4814/Tevekeny_Szeretet

·         Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook

·         A Szent Erzsébet Karitász Központ kérésére főtisztelendő Feldhoffer Antal plébános atya minden első hétfőn 15.30-kor karitász szentmisét mutat be a 1035 Budapest, III. ker. Kórház u. 37. szám alatti Szent József templomban. Miseszándék: élő és elhunyt karitászosokért. A következő alkalom október 4-én lesz..

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/

Categories: