198. Lelkinapunk volt

Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” (Mt 5,44-45)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Amikor a hétköznapok sűrű teendőiből egy kicsit ki tudunk mozdulni és felülről tudjuk magunkat, a helyzetünket nézni, olyan, mint amikor egy hegyre felmegyünk és onnan letekintünk. Látjuk, hogy honnan jöttünk és azt is, hogy hova tart az utunk. A február 25-i lelkinap is ilyen volt, felemeltük a lelkünket az Úrhoz. Blanckenstein Miklós atya vezetett minket a két elmélkedésével, majd Őri Imre atya celebrálta a szentmisét. A szünetekben a közel 120 fő résztvevő, karitász önkéntesnek lehetősége nyílt a személyes beszélgetésekre és a Budapest-Újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit templomot is megismertük. Köszönjük az atyáknak és a vendéglátóinknak ezt a szép, tartalmas, lelkiekben valóban gazdag napot és hála érte a Jó Istennek!

Nekünk is jó volt ott lennünk, ahogy Péternek a Tábor-hegyen. Isten szavát hallgattuk az igazságról, a szabadságról, a boldogságról, Isten országáról, az örök életről, mely már megkezdődött mindannyiunk számára. Ahogy az Úr a Tábor-helyen megmutatta isteni dicsőségét, ami a mi jövőképünk is a reménységben, úgy mi is elmondhattuk, hogy jó volt nekünk ott lennünk. Az Atya szeretett Fiának szavát Miklós atya közvetítette, a szentmisében pedig magát az Urat kaptuk ajándékul. Fel vagyunk tehát töltve a a Lélek energiájával, fűt minket a Szeretet tüze, hogy lemenjünk a hegyről a völgybe, a hétköznapok világába, a kapott kegyelmekkel végbe vigyük küldetésünket, tegyünk tanúságot Istenről, az Igazságról, a tevékeny szeretet leleményességével.

A Tábor-hegyi eseményt nagyböjt 2. vasárnapján olvassuk a szentmisében, az 1. nagyböjti vasárnapon Krisztus megkísértéséről van szó. Hegyre vitte Jézust a sátán és megmutatta neki az egész világot, annak gazdagságát és felkínálta neki. A hazugság atyja most sem tagadta meg önmagát, hiszen nem a sátáné a világ, hanem Istené, aki nekünk adta azt, hogy abban bontakozzunk ki a szeretetben, gazdálkodjunk vele, gyarapodjunk benne, alakítsuk saját akaratunk szerint. A szabadságot megkaptuk Istentől, mindent megtehetünk a kereteink között, de nem minden válik javunkra. Szabadságunkkal élhetünk jól, de vissza is élhetünk vele. A sátán ebben a világban minket kísért folyamatosan, rosszra akar vinni, így áll bosszút azért, mert Istent nem győzte le, nem lehetett olyan mint ő.

Tudatosítsuk magunkban, hogy a gonosz lélek nem adja fel, és nagyon fondorlatosan keresi és találja meg gyenge pontjainkat, nem fog minket békén hagyni! Ezért is fontos, hogy vegyük a szentségeket, éljünk Krisztusban és mindig a jót tegyük. A lelkinap ehhez adott nagyon erős impulzust. Feltámadása után Jézus küldetést adott apostolainak, ez a küldetés nekünk is szól, akik az apostolokkal, azok utódaikkal közösségben vagyunk: „A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. ¹⁹Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és  tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28, 16-20)

Ez az esemény is hegyen történt. A megkísértés hegye után a színeváltozás hegye következett, s a mennybemenetel hegyén adja a küldetést nekünk Jézus. Ő az, aki ténylegesen minden hatalmat megkapott égen és a földön, Ő a világmindenség ura, királya és bírája – tehát nem a sátán. Krisztusé a hatalom és a dicsőség.

De hogyan él Jézus a hatalmával? Úgy hogy felmegy még egy hegyre, a Golgota hegyére, hogy bevégezze a megváltás művét, értünk emberekért. Ilyen az Isten hatalma, ilyen a szeretet hatalma. Az áldozat, amit a Teremtő meghoz a teremtményéért. Ha Jézushoz akarunk hasonlítani, akkor azt úgy tudjuk megtenni, ha a másik személyben meglátjuk Jézus arcát és meghozzuk mi is az áldozatot azért, hogy mindenki üdvözüljön. Ez a karitász feladata a sajátos eszközrendszerével. A Golgota hegyét mi sem sprólhatjuk meg, anélkül nincsen győzelem. A kísértésben tehát álljunk helyt, mindvégig kitartva bízzuk abban, hogy az Úr minket is részesít az Ő dicsőségében és velünk van a kereszthordozásban, az áldozathozatalunkban is! Csak bátran, előre a szeretet útján Jézussal, Mária oltalma alatt!

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/