204. A világ megváltásáért, értünk vállalta a kereszthalált

„Reárohantak tehát a Világosságra a sötétségnek fiai, és bár fáklyákat és lámpásokat használtak, hitetlenségük éj-sötétjéből ki nem jutottak. Elfogják azt, ki megfogatni akar. Hurcolják azt, aki hurcoltatni akar. Mert ha ellenszegülni akart volna, az istentelen kezek mire sem lettek volna képesek; ámde akkor a világ megváltása is halasztást szenvedett volna, és senki nem üdvözített volna, ha bántatlanul marad az, ki mindenek üdvösségéért halni készült.” (Nagy Szent Leo pápa nagypénteki beszédéből)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Az Úr Jézus végig uralta a szenvedésének lefolyását, Ő a történelem ura, az üdvösségtörténet ura. Szavára az őt elfogni érkező katonák is födre estek: „Amikor azt mondta nekik: »Én vagyok«, meghátráltak és a földre estek.” (Jn 18,6). Ahogy a mottóban Nagy szent Leó pápa mondja, tudatosan engedelmeskedve az Atya akaratának, vitte győzelemre a küldetését.

A megváltás megtörtént, nem szenvedett halasztást. Mi se akadályozzuk, hogy a megváltás műve a mi számunkra és a mi közreműködésével beteljesedjék! Minden körülmények között legyünk, maradjunk hűségesek az Úrhoz, aki mindvégig hűséges volt Atyjához!

Nagy Szent Leó pápa (+461) beszédében kiemeli, hogy miként játszottak össze az események, hogy végül is a legrosszabb forgatókönyv valósult meg, a rosszindulat, a gyávaság, a hatalomféltés, minden-minden bűn és gyarlóság kicsúsodott Jézus szenvedésének napján. Legyen ezért még nagyobb hála a szívünkben, hogy mindezt irányítva, tudatosan vállalta értünk a kereszthalált!

„Annáshoz, Kaifás apósához, azután magához Kaifáshoz vezetik el, és a rágalmazók esztelen hangoskodása után kihallgatásra Pilátushoz átviszik. Ezek megvetvén az Isten szerint való jogot, mintha Róma törvényei alá lennének vetve, inkább a kegyetlen ítélet végrehajtóját keresték, mintsem egy perben ítéletmondót. Odavezették ugyanis Jézust szoros kötelékekkel kötözve, gyakorta verve és arcul csapdosva, összekötözve és összeköpdösve; kiáltozásukkal fölötte már előre ítéletet mondtak, — hogy oly sok kimondott ítélet között szorítva Pilátus ne merészelje fölmenteni Azt, kit mindenek elveszteni akartak. De végül a bírótól azt tudjuk meg, hogy a vádlottban vétséget nem talált. Ítéletében azonban nincs állhatatosság, mikor ártatlannak hirdeti Őt. Mikor ugyanis föl akarta menteni, mind össze kiáltozták: „Ha ezt elbocsátod, a császár barátja nem vagy! Mert mindaz, aki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak.” Nem volt okos, ó Pilátus, hogy megfélemledtél. Ám a királyi nevezet félelmet akkor keltett volna, ha az uralomra törés szándékát — a hatalom-birtokláshoz szükséges felkészülés néked elárulta volna; ha fegyverek szerzése, ha a költségeket számoló vagyon, vagy a katonák táborbaszállása fölfedeztetett volna.

Miért tűröd, ó Pilátus, hogy azt terhelje a hatalomratörés vádja, akinek különös, saját tanítása volt az alázatosságról?! Róma törvényének ellent nem mondott; az összeírást vállalta; az adót megfizette; a közteherviselést nem akadályozta; úgy rendelte, hogy ami a császáré, azt a császárnak megadják. A szegénységet választotta, az engedelmességet ajánlotta, a szelíd türelmet hirdette. Ez valójában nem az, hogy a császárt támadja, hanem hogy segítse.

Mindazonáltal, nehogy teljesen hiábavalónak látszódjék a vádlók ellenvetése, vedd vizsgálat alá szorosan, ó helytartó, légyen ismeretes az Úr Jézus műveiből. A vakoknak látást, a süketeknek hallást, a sántáknak járást, a némáknak szólást ajándékozott. Elűzte a lázt, oldotta a fájdalmakat, kivetette az ördögöt, halottakat életre keltett. Ezt a hatalmát vessék ellene vádlói! És azt ejtsék ki ajkukon, mit szívükben Róla tartanak! Miért hoznak fel rágalmakat a FÖLDI dolgok miatt, mikor a MENNYEIT illetők miatt üldözik?!

Halálával legyőzte a halált mindnyájunk számára. Jézus áldozatának titkát, azaz a szeretet misztériumát nem tudjuk felfogni, megérteni, csak a kinyilatkoztatás alapján ismerjük. Ugyanígy, minden szentmise áldozatában is jelen van az Úr, aki az Oltáriszentségben is nekünk adja önmagát, szentostyával táplál, az örök élet kenyerével. A természetes ételek beépülnek a szervezetünkbe és eggyé válnak velünk, az Eucharisztia táplálékával azonban mi leszünk eggyé Vele. Ez a mi életcélunk, Vele eggyé lenni már itt a földön, hogy végképp vele lehessünk a Mennyben.

Szent testével táplál, hogy ne ártson a halál, hogy erőt nyerjünk Tőle, hogy a mi saját küldetésünket is sikerre tudjuk vinni. Ahogy Ő bízott Atyjában, ugyanúgy bízzunk mi is mindnyájan Őbenne, mert velünk van mindig, a nehéz pillantokban is. A mi nagypéntekünk után számunkra is eljön húsvét hajnala. Tartsunk ki mi is! Ne arra gondoljunk, hogy mi lesz velünk, hanem arra, hogy a mi saját küldetésünket jóvégre vigyük! Ő gondoskodik rólunk, erőt ad, Szentlelkéből, táplál saját testével. Áldott húsvéti ünnepekt kívánok!

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1033 Budapest III. ker. Szentendrei út 69-71. (Kövi Szűz Mária Plébánia)

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

A korábbi egypercesek itt érhetők el: https://karitaszegypercesek.blogspot.com/

Categories: